•••Te is vagy VALAKI!•••

A Pszichopata

"A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta, biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett, telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebben, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső. Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette, miért. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el. Visszament és megkereste. Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Molly előtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya, amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz élrtek. Molly elborzadt a látványtól. Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett. A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz. Újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést halott. Erre Molly a ház másik végéhez futott. Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van. Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találja szembe magát. Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant és örökre ott maradt... A pszichopata ÉL... Még mindig... 

Az ablak

"Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanabban a kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy ez szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.

A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és a hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre...

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alaklom kínálkozott rá, a korábban belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, így nem láthatta a falat sem.

-Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak."

Lábnyomok

"Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.

Közben maguk mögött két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás mellett haladtak: a sajátát és az Úrét...

Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra.

Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, így megkérdezte az Urat:

-Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt Rád...

Az Úr így felelt:

-Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején -amikor csak egy sor lábnyomot látsz-, akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak." :) :) :)

A gondoskodó anya

"Egyik este egy házaspár hajtott végig az úton, amikor egy sérült nőre lettek figyelmesek.

A nő álítása szerint ő és kisbabája megsérült egy autóbalesetben, de még életben van, csupán az autóba szorult.

A férfi azt mondta, maradjon ott a feleségével, míg ő megnézi, mit tehet.

Az autóhoz ment, ahol egy minden kétséget kizáróan halott házaspár feküdt, míg a hátsóülésen egy kisbaba sírt.

Kiszabadította őt, és visszatért a kocsijához.

Ott azonban csak a feleségét látta, aki azt mondta, a másik nő követte őt a sérült autóhoz.

Otthagyta hát a kisbabát a felesége mellett, és visszament a kocsihoz, hogy megkeresse a nőt.

Akkor döbbent rá, hogy a nő, aki az elsőülésen ült, és azonnal meghalt, nem más, mint az, aki megállította őt az úton..."

Hihetetlen, de igaz

"Történt egy minneapolisi családban.

Egy boldog házaspárról szól e történet, ami egy hihetetlen, de megtörtént eset. Régóta vágyódtak Floridába egy kis kikapcsolódásra a fárasztó napok után. Régen volt, idestova húsz éve, hogy a mézesheteket ott abban a szállodába töltötték. Most végre azt gondolták, nosztalgiáznak egy kicsit, és eltöltenek pár napot ugyanott újra kettesben...

De egy kis hiba csúszott a szervezésben, mert sehogy sem sikerült összeegyeztetni az időpontot, ezért külön utaztak, nem egy napon.

A férj pénteken, a feleség a szombati géppel repült Floridába.

A férfi bejelentkezett a hotelbe, ami semmit se változott, hacsak annyiból csupán, hogy mindn szobában volt számítógép, hiába, haladunk a korral. Rögtön eldöntötte, hogy küld feleségének egy e-mailt, mert nagyon hiányzott az asszony. De egy kis hiba történt, mert kihagyott a címből egy árva betűt, de annyira boldog volt, hogy nem ellenőrizte a címet, és elküldte az üzenetet.

A felesége nem kapta meg, mert rossz volt a cím.

Közben Houstonban egy özvegy éppen temetésről érkezett haza, férjét temették, aki hirtelen halt meg szívbajban. Mint minden házban, itt is volt számítógép, és ezért amikor hazaért, rögtön megnézte a levelezőt, mert a távoli ismerősök írtak levelet, kíváncsi volt rájuk.

Miután belenézett az özvegy az egyik érkezett levélbe, hangosan felsikított és elájult. Fia ijedten rohant be a szobába, élezgetni kezdte édesanyját, nem tudta mire vélni rosszullétét. Véletlenül ránézett a képernyőre, és olvasni kezdte az üzenetet:

"Drága szerelmem. Amikor ezt a lvelemet olvasod, biztos meglepődsz azon, hogy rögtön írok. Nem tudtam elenállni, képzeld az ittenieknek még számítógépük is van már. Most érkeztem, de már nagyon hiányzol, kérlek holnap siess, mert nagyon várom azt a pillanatot, amikor ismét találkozunk. Az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém. Mielőbbi viszontlátásod reményében. Szerető Férjed.""

Furcsa, de vicces történet

"Egy kisboltban dolgozom. A múltkor egy vevő a pulton felejtette a mobilját. Megnéztem rajta a címlistát, és felhívtam a Mama feliratnál jelzett telefonszámot. Elmondtam a hölgynek, hogy a fia telefonja nálunk maradt.

-Azonnal intézkedem - válaszolta a Mama.

Kis idő múlva megcsörrent a mobil, felvettem:

-Halló?

-Kisfiam, a kisboltból telefonáltak, hogy náluk van a mobilod, menj érte!"

Két diáklány...

"Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy, mert randija van. Eszébe jut, hogy a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt se kapcsolja fel, mert a barátnője már alszik és nem akarja felébreszteni.

Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja hogy ott a rendőrség. Bemegy a szobába, és a barátnőjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva: FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!"

Állítólag igaz... De ki tudja...

"Egy kislány ment a családjával a boltok között, és a kirakatban meglátott egy babát, ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit, vegyék meg neki. Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát és nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak ezt hallja: "Már kijöttem a dobozból!" A kislányt nem érdekli, alszik tovább. Utánna ezt hallja: "Már az ágyadnál vagyok!" Már kicsit zavarja, de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja, hogy "Már a párnádnál vagyok!": nyisz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak, látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát, ami már 3-at mutat..."

A herceg szerencsétlensége

" A Bath történelmi városrészben fekvő York villát az évek folyamán több természetfölötti látogató is felkereste.

Egy fiatal fiút, egy szürke ruhás hölgyet és egy hosszú köpönyeget viselő férfit is láttak már az épületben. Ezenkívül a lépcsőn felfelé tartó lépések zaját is hallották.

Úgy tartják, hogy mindegyik kísérteties jelenség eredete arra az időkre vezethető vissza, amikor a ház, III. György fia, Frederick yorki herceg egyik szeretőjének otthonául szolgált. Amikor a herceg közölte a hölggyel, hogy véget vet kapcsolatuknak és visszaindult Londonba. Az asszony elhatározta, hogy utánna megy. Utasította szolgákat, hogy amíg távol van, viseljék gondját gyermekeinek.

A személyzet tagjai azonban már jó ideje nem kaptak fizetést, így mindannyian távoztak a házból. Amikor az egyik régi alkalmazott a lelkiismeret-furadlástól gyötörve néhány nap múlva visszatért, a két gyermeket éhenhalva találta. Azt mondják, hogy az öreg szolga járja azóta is szomorúan a lépcsőket."

A férjével csalta meg a férjét a feleség!

"Megcsalt velem a férjem - mondja majd a bíróságon Sana Klaric (27) a boszniai Zenicába való fiatalasszony. De férje sem marad adós a válasszal, hiszen ót pedig saját magával csalta meg a felesége. Hogy mégis válóper lesz a fura szerelmi légyottból, az annak köszönhető, hogy a házaspár álnéven jött össze (tudtukon kívül immár másodszor) az interneten, és vadul lehordta párját mindenféle szemétnek, akivel nem lehet együtt élni. A Sweetie néven csetelő nő és a Prince of Joy néven válaszoló férfi annyira megtalálta a másikban a megfelelő lelki társat, hogy elhatározták: találkoznak és mindketten elválnak párjuktól. A randevún azonban jött a hidegzuhany és elszörnyedve ismertek egymásra. A közös elhatározásból csak a válási szándék maradt meg szilárdan." :)

A furfangos lakó esete

"Állítólag megtörtént az este Amerikában: egy lakó este kinézett az ablakon, és azt látta, hogy sötét alakok pakolják ki a garázsát. Kétségbeesetten hívta a zsarukat. Erre a válasz: Bocs, most nincs szabad járőrkocsink, amit azonnal oda tudnánk küldeni. Majd ha lesz, akkor odamegy valaki, és megnézi, mi van.

Az ember fogja a fejét, de nem volt mit tennie. Letette a kagylót. Aztán gondolt mégis egy merészet, és tárcsázott újra: -Halló, rendőrség? Én vagyok az előbbi bejelentő, akinek azt mondták, hogy később küldenek kocsit. Csak azt akartam mondani, ne fáradjanak, már lelőttem a betolakodót! Fél percen belül tele volt a környék zsarukkal. Úgy villogott az utca, mint egy hatalmas karácsonyfa... persze mellesleg elfogták a tolvajokat is. A jegyzőkönyv felvétele közben az egyik nyomozónak feltűnt valami, és firtatni kezdte az ügyet a lakónál: -De uram, mintha azt mondta volna a telefonban, hogy lelőtte őket! -De biztos úr, maguk meg mintha azt mondták volna a telefonban, hogy pillanatnyilag egyetlen szabad járőrkocsijuk sincs!"

Egy fiatalember története

"Hamarosan összeházasodunk a menyasszonyommal. Az anyósjelöltem nagyszerű asszony. Magára vállalta az esküvő megszervezését. A múltkor elhívott hozzájuk, hogy beszéljük meg a vacsorával kapcsolatos dolgokat. Átnéztük együtt a vendégek listáját, és megpróbáltuk lecsökkenteni száz főre.

Ezután a menyasszonyom anyja közölte velem, hogy mivel hamarosan házasember leszek, előtte még szeretné, ha összejönnénk mi ketten. Aztán elindult a hálószobába, de útközben még hozzátette, hogy ha nem akarom a dolgot, nyugodtan hazamehetek. Ácsorogtam egy darabig, majd döntöttem. Elindultam a kijárat felé.

Ahogy kiléptem, az autómnak támaszkodva ott állt a férj. A leendő apósom. Kedvsen mosolygott, és elmondta, hogy csak ki akarták próbálni, hogy rendes fiú vagyok-e, jó férj leszek-e az egyetlen lányuknak. Gratulált, mert kiálltam a próbát. Megtartottam a véleményemet a próbájukról. Végülis a lányukkal fogok majd együttélni, nem velük!

És még valamit nem árultam el nekik: tulajdonképpen csak a gumiért mentem ki az autómhoz."

Esti mese

"Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondonő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát kérték fel a mesemondásra.

-Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:

-... és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollégák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:

-... és a fészekből kilóg a szép, villás farkam..."

Az akasztott ember bosszúja

"Ismerősöm házában lakott egy házaspár, akik egyfolytában veszekedtek. Szünet nélkül marták egymást. A férjnek már az is megfordult a fejében, hogy elteszi láb alól az asszonyt, vagy legalábbis úgy ráijeszt, hogy belebetegedjen. Ördögi ötlete támadt...

A nappaliban felszerelt a plafonra egy kampót, rákötött egy kötelet, majd ügyesen kipárnázott egy ruhafogast, amit berakott a zakója nyakába. Mindez arra kellett, hogy eljátszhassa, hogy felkötötte magát. Mikor elkészült, ráakasztotta a kötelet a fogasra, ráállt egy sámlira és felvette a zakót.

Így várta, hogy jöjjön az asszony. Amikor hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban, gyorsan kirúgta maga alól a sámlit és ott lógott a nappali közepén. A felesége belépett, a látványtól felsikoltott, majd egyből elájult. Hallván ezeket a zajokat, a szomszéd öregasszony áttipegett megnézni, mi a baj. Látta az akasztott embert, valamint az élettelenül heverő feleséget. Majd gondolt egyet, és nekiállt kipakolni a fiókokat.

A férj meg csak lógott ott és persze mindent látott. Fortyogott magában, hogy micsoda szemétség és hogy ő most mit tegyen. Mindn erejét összeszedve meglendítette a lábát, és jól fenékbe rúgta a szekrényben matató szomszédasszonyt, aki erre összeesett és belehalt az ijedségbe. Az ügy bíróságra került, azzal vádolták a férfit, hogy megölte a szomszédját. Az ügyvédnek sikerült őt felmentenie."

"Élt egyszer egy földműves, feleségével és két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig. Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a kisebbik lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka. Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt pedig a konyhaasztalra tette. Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszeket hallott. Reggel bement a nagyobik lánya szobájába. A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon. Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényére. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr nagyságú tövis. Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig. A virágátusnak hiányzott az egyik keze..."

Rémtörténet

"4 barátnő megbeszélte, hogy este elmennek moziba, a 21:00 órás filmre. A megadott időpontban elmentek a mozi elé, de csak 3-an. A 4. lánynak se híre, se hamva. Gondolták, késni fog, ezért bementek a moziba. Megnézték a filmet, kimentek a mozi elé. A barátnőjük még mindig nem volt sehol. Elindultak az egyik lány házába. Útközben, a mozitól nem messze, látták, hogy egy nagy tömeg állja el az utat. Megkérdezték, mi történt! Az egyik lakostól tudták meg, hogy 21:03-kor szándékosan elütöttek egy lányt. A 3 barátnő közelebb ment, és látták, hogy akit elgázoltak, az a barátnőjük volt.

Az út többi részét sírva tették meg.

Mikor odaértek a házba, az egyik lánynak egy őrült ötlete támadt: idézzék meg az elhunyt barátnőjük szellemét. Nehezen ugyan, de a többiek is belementek.

Az asztalhoz ült a 3 barátnő. Gyertyát gyújtottak -bár korom sötét este volt kint- elhúzták a függönyt. Megfogták egymás kezét, majd elkezdték mondani: Sarah (hívjuk így), kérlek, ha itt vagy, adj jelet! Majd hirtelen a függöny felszállt, és a gyertyák kialudtak. Mikor meggyújtották őket, látták, hogy a tükörre rúzzsal fel van írva: itt vagyok! Az egyik lány ezt mondta: Sarah, ha tudsz, kérlek áruld el, ki ölt meg. Bekapcsolódott a telefon üzenetrögzítője, egy üzenetet jelzett. A lányok meghallgatták, Sarah szólt bele: A... aki megölt... Justin (nevezzük így) ... Justin ölt meg!

A lányok elborzadtak! Szörnyen megijedtek.

Összeszedték magukat, és felhívták a rendőrséget, hogy bejelentsék, ki követhette el a gázolást.

A rendőrség elment Justinhoz, aki mindent bevallott. Valóban ő volt a gyilkos!

"Johannes Flückinger katonaorvos 1732-ben a szerbiai Medvedába utazott, hogy kivizsgálja a vámpírok által elkövetett gyilkosságokról szóló híreszteléseket. A falubeliek egy bizonyos Arnold Paolét emlegettek, aki öt évvel ezelőtt halt meg egy baleset következtében. A férfi halála előtt arról panaszkodott, hogy egy vámpír zaklatja. Miután eltemették, néhányan arról kezdtek beszélni, hogy ő is vámpírrá vált és a falubelieket fogja öldösni. Hogy biztosak legyenek dolgukban, 40 nappal a halála után kiásták a holttestet, megdöbbenésükre a következőket tapasztalták: Paole szeméből, szájábából és füléből friss vér csorgott. Bőre és körme lefoszlott, de új nőtt a helyébe. A falubeliek igazuk bizonyítása után, annak rendje és módja szerint, a hagyományoknak megfelelően egy karót vertek a szívébe, mire a hulla jól hallhatóan felnyögött, és bő sugárban ömleni kezdett a vére. A falubeliek nem elégedtek meg ennyivel. A hiedelem szerint azokból is vámpír lesz, akik a megmart marha, vagy egyéb állat húsából esznek. Ennek alapján Flückinger még 17 olyan sírt nyitatott fel, amelyikbe az elmúlt három hónap alatt embereket temették. Mindegyik tetemet olyan állapotban találták, mint Paoléét."

Talán igaz, talán nem...

"Tizenhat éves voltam, amikor ez történt, és még mindig emlékszem minden részletre. Otthon vártam a szüleimre, mert kellett a kocsi. A nővéremet és a férjét látogatták meg, akik kb 20 percre laknak a házunktól, havazott, mióta elmentem, tehát tudtam, hogy az utak igazán rosszak. Nem éreztem rossznak az időt, és éppen hogy megkaptam a jogosítványomat, nem gondoltam, hogy a szüleim akarnák, hogy vezessek, ha jeges az út. Felhívtam a barátom, és mondtam neki, hogy nemtudok elmenni, és betettem egy filmet (Örömapa 2.). Kb. 10 perce néztem, amikor hirtelen áramszünet lett, nem érdekelt különösebben, amíg a Tv vissza nem jött, és semmi más nem működött. A híradó ment, és bemondtak egy szörnyű négyes karambolt, az egyik úton, amin a szüleim jöttek hazafelé. Megijedtem, mert a baleset ideje este 11:35, de még csak 11:30 volt, gyorsan felhívtam a nővérem házát, és megkérdeztem, hogy csak 10 perce indultak, tehát felhívtam őket a telefonjukon, anyám vette fel, és megkérdeztem, hogy hol vannak, és azt mondta, hogy negyed órányira vannak a háztól. Kb. ott voltak, ahol a baleset történt, és megkérdeztem, nem látnak-e valamit. Nemet mondott, és befordultak egy útkereszteződésen. Hirtelen (még mindig nem tudom miért) azt mondtam: "Mondd apának, hogy álljon meg most rögtön!" megkérdezte: "Miért?" csak annyit tudtam mondani, hogy "kérlek, most!", utánna hallottam, hogy azt mondja apámnak: "Drágám, ne menj át, várj egy percet, kérlek." Hallottam, ahogy beszélnek egy pár másodpercig, hogy meddig kellene várniuk, és apám mondta: "Rendben, mostmár elindulok." De mielőtt megnyomta volna a pedált, egy hangos csattanó hang, és hallottam anyámat sikítani. Egy hosszú perc után anyám ezt mondta: "Három kocsi ment egymásba, épp előttünk!". És pont ezután visszajött az áram."

Gáz van!

"Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak felismert, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!" Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy megtudja, mi a baj.

Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért kopogogg az ajtaján néhány perccel korábban.

A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este 11-kor feküdt le, és azóta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem hallotta anyja kopogását az ajtón.

"De hát láttalak! Beszéltem veled!" - háborgott Mrs. Tillotson. Állítása szerint Helen felszólította, hogy ne kérdezzen semmit, csak azonnal kövesse Őt lakásába.

Hirtelen óriási dörrenés hallatszott kívülről. A két vitatkozó nő az ablakhoz rohant: azt látták, hogy az utca túloldalán lévő ház - melyben Mrs. Tillotson is lakott - romokban áll. Mint később kiderült: gázszivárgás okozta a robbanást, melyet mindössze egyetlen lakó élt túl: Mrs. Tillotson..."

Egy történet

"Körülbelül nyolc hónapja történt, hogy Louis R. barátom egyik este meghívta néhány iskolatársát; puncsot ittunk, cigarettáztunk, irodalmról és festészetről beszélgettünk. (...) Hirtelen kinyílt az ajtó, s egyik gyermekkori jóbarátom viharzott be (...)

"-Normandiából jövök, P községből, egy hetet töltöttem ott, s egy nagy bűnöst hoztam magammal, engedélyt kérek, hogy bemutathassam nektek."

Egy lenyúzott kezet húzott ki a zsebéből; a fekete, összeszáradt, feltűnően hosszú kéz iszonyatos volt, mintha görcsösen összerándult volna, a rendkívűl erős izmokat kívülről is, belülről is pergamenszerű bőrcsík tartotta össze, a sárga, keskeny körmök megmaradtak az ujjak végén. Aki ránézett erre a kézre, máris bűnt szimatolt.

Elmeséli, hogy a kéz egy boszorkánymester limlomjai közül való, egy hírhedt bűnös keze, akit 1736-ban végeztek ki felesége és egy pap meggyilkolása miatt, továbbá, mert kolostorokat gyújtott fel és apácákat becstelenített meg.

Mikor barátai megkérdezik, hogy mit akar kezdeni ezzel a kézzel, így felel:

"-Csengőthúzót, teringette, azt csinálok belőle, hogy a hitelezőimet elijesszem!" (De egy barátja ezt tanácsolja erre:)

"-Pierre, egy tanácsot adok, temettesd el keresztény módon ezt az emberi csonkot, nehogy meglátogasson a gazdája, és visszakövetelje tőled, ráadásul meglehet, hogy ebbe a kézbe rossz szokások rögződtek bele, hiszen ismered a mondást: Aki öl, az ölni fog."

Pierre ennek ellenére kiakasztja a kezet. Panaszkodik, hogy éjféltájt valaki rácsöngetett, de nem talált senkit a kapuban. Mikor másnap a háziúr felháborodottan követeli, hogy vegy le a csengőről, leveszi, és az ágya melletti csengőre köti. Ezen az éjjelen a történet elbeszélőjét Pierre inasa veri fel, magánkívüli rémületben: Pierre-t megölték!

Azonnal a helyszínre sietnek, ahol már a rendőrök vizsgálódnal. "Barátom nem halt meg, de ijesztő állapotban volt. Nyitott, meredt szeme, feltünően kitágult pupillája mintha iszonyú rémülettel szegeződne valami szörnyű, ismeretlen jelenségre, ujjai görcsösen összehúzódtak. Testét állától kezdve lepedő borította: felemeltem róla a takarót. Nyakán, erősen húsba mélyedve, öt ujj nyoma látszott, ingén meg néhány csöpp vér. Ebben a pillanatban véletlenül az ágy mellett a csengőre esett a pillantásom: a nyúzott kéz nem volt rajta. Az orvosok bizonyára levették."

Az inas részletesen elmeséli, mit hallott éjszaka: a csengő kétszer is megszólalt, majd dulakodás hangjaira lett figyelmes. A rendőrség a következőket állapítja meg az ismeretlen tettesről:"A támadó megdöbbentően erős, a keze rendkívűl hosszú és izmos."

Pierre nemsokára visszanyeri eszméletét, de elméje megzavarodott (úgy érzi, egy kísértet állandóan üldözi), elmegyógyintézetbe kerül. Mikor híre érkezik, hogy állapota rosszabbodik, az elbeszélő meglátogatja, s a következő jelenetnek lesz tanúja:

"Fogd, vidd! Megfojt! Segítség, segítség!-ordítozva kétszer körülszaladt a szobában, aztán holtan bukott arcra"

Pierre magányos ember lévén temetésének elrendezése az elbeszélőre hárul. Normandiában, szülőfalujában készülnek eltemetni, ahonnan a történet elején érkezett. Mikor azonban a sírásók a gödröt ássák a koporsó számára, különös dolog történik:

"Egy koporsót találtak. Kapával felütötték a fedelét: szokatlanul hosszú csontváz feküdt hanyatt benne, üres szemgödre mintha kihívóan meredne ránk. Kínos érzés, szinte félelem szorongatott, bár magam sem tudtam, mitől félek.

-Nézzétek csak!- kiálltotta az egyik ember -a fickónak hiányzik csuklóból az egyik keze. Itt van, ni! - És a csontváz mellől hosszú, összeaszott kezet emelt fel, s odanyújtotta nekünk.

-Te, figyeld csak!- mondta a másik sírásó nevetve -úgy mereszti rád a szemét, mintha tüstént a nyakadnak akarna esni, hogy add vissza a kezét.

-Jó emberek, ne zavarjátok a halott nyugalmát! -mondta a plébános- Zárjátok le a koporsót, szegény Pierre úr sírját majd máshol ássuk meg.

Másnap minden lezajlott, és én visszautaztam Párizsba, de előzetesen ötven frankot adtam át az öreg plébánosnak, hogy mondjon miséket a halott lelki üdvéért, akinek síri nyugalmát megzavartuk."